Szíj Rezső: Magyarság - mérlegen

Honismeret nincs bizonyos fokú világismeret nélkül. Ahhoz, hogy honunk kérdéseiben helyesen tudjunk tájékozódni, ismerni kell a világ helyzetét. S megfordítva, a világ sorsát, állapotát sem érzékelhetjük kellő alapossággal, ha nem éljük át a szűkebb haza problémáit. Részletekbe hatolva: a község, a város történetét, hogy annak szerves egészébe mindenki a maga községe, városa történetét el tudja helyezni, az őt megillető helyen s a megfelelő hangsúllyal. De ezt sem teheti az, aki nem látja azokat a kapcsolatokat, amelyek meghatározták hazája sorsát a nagyvilág erőtényezői által. Ezért a történetírás, benne a helyi krónikaírás is széles látókörű szemléletet és oknyomozó fölkészültséget igényel, s nem árt ezt hangoztatni akkor, amikor a helytörténeti kutatás és krónikaírás újabb nekilendülésével számolunk, s a haza múltja és jelene iránti érdeklődés örvendetesen növekszik.
Az alábbiakban mintegy 350 év előtti példát idézek föl az ismeretlenségből a hon- és a világismeret helyes kapcsolatára. Példát arra, hogyan vágott neki egy huszadik életévét alig betöltő fiatalember az akkori nagyvilágnak, hogy tanuljon, ismereteket halmozzon, tapasztalatokat gyűjtsön. Hogyan indult el tanulás okából először a szűkebb hazába, hogy aztán később szemügyre vegye az akkori Európa műveltebb felének társadalmi viszonyait. Nemcsak az érdekel bennünket, hogy miként fedezte föl az akkori Európa társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális sokrétűségét, hanem az is, hogy ebből mit látott érdemesnek agyába elraktározni és hazahozni. Példát idézek arra, hogyan lehet nyitott szemmel járni a világban, mit lehet, sőt mi mindent kell észre venni, ha – mai szóval élve – a tanulmányutakat, a turistaútakat hasznosan akarja valaki eltölteni. Hogyan kell tárgyilagos elmével, türelmes szemlélettel viselkedni másfajta nézetekkel szemben.