Erich Auerbach: Mimézis. A valóság ábrázolása az európai irodalomban

Miként jelenik meg a valóság az irodalmi műben? Hogyan és miért ábrázolja az ember saját valóságát, a történelmi és egyéni sorsot, a társadalmi viszonyok hálózatát és a maga kiküzdhető helyét ezek sűrűjében? Hogyan határozza meg a kor, a kor atmoszférája azt a stíluseszményt, amelynek jegyében az ember a számára lehetséges vagy kijelölt utakat megrajzolja?
Ezek azok a kérdések, amelyekre Erich Auerbach nagyszabású stílus – és művelődéstörténeti „esszé-szvitjében” választ keres. Valódi szellemi izgalmat és esztétikai gyönyörűséget kínáló briliáns szövegelemzések sorában kíséri nyomon a különböző korok társadalmi és hétköznapi valóságának ábrázolását Homérosztól és a Bibliától a XX. századi modern pszichológiai regényig, Virginia Woolfig.
Auerbach elemzésmódja és irodalomtörténeti koncepciója lenyűgözően eredeti; műve a ma is érvényes irodalomtudományi művek legjava terméséhez tartozik, elbűvölően elegáns előadásmódja, esszétechnikája egyszersmind az irodalom-népszerűsítés modelljévé teszi.