Szótárában Szenci Molnár Albert a hutnanitast magyarul emberségnek, a humanust pedig emberségesnek értelmezi, amikor aztán Kálvin Institutióját fordítva a reformátornak ama figyelmeztetéséhez ér, hogy „inter homines constet humanitas”, azt így magyarítja: „az emberek között barátságos emberség tündöklyék”.
E tündöklést megtalálhatjuk az ő életében is.
Attól kezdve, hogy a Naplóját megmentő Pápai Páriz Ferenc azt írta róla, hogy „ha valaki, aki a magyarok körében a tudományos életben nagy érdemeket szerzett, akkor Molnár Albert az”, el egészen Áprily Lajosig, aki mint „örök studenst, a könyv. és könyvtermelés szenvedélyes rabját és alázatos szolgáját” jellemzi és azt mondja róla, hogy „XVII. századi késő típusa a nagy szomjúságú humanista léleknek” – mindenki a humanista hagyomány továbbéltetőjét látta benne. A múltban és napjainkban a tudósok és az írók sok mindent elmondtak róla: feltárták és méltatták életművét, magyarázták, vitatták példáját. Akik valaha is értékítéletet mondtak róla, valamennyien megegyeztek abban, hogy a kései humanizmus korszakában a költő Balassi Bálint után és a tudós Apácai Csere János előtt mind a költészetben, mind a tudományban ő a magyar művelődés legerőteljesebb személyisége.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Irodalomtörténet kategória termékei
Szenci Molnár Albert: Napló és más írások
Szerkesztő:
Kiadás:
Bukarest (Bucuresti), 1984
Kiadó:
Kategóriák:
Irodalomtörténet Könyvészet Életrajz
Sorozat:
Terjedelem:
258 p.
Kötésmód:
karton