Gyóni Géza: "Repülj már levelem..." A katonaköltő "Őrangyal"-ához írt szerelmes levelei

„A Múzsa kilépett zárkózottságából. Felpattantotta féltve őrzött levelesdobozát, s a tragikus sorsú költő halálának huszonötödik évfordulójára rendelkezésemre bocsátotta Gyóni Géza szerelmes leveleit.
Így kerültem abba a szerencsés helyzetbe, hogy az eddig ismeretlen kincset, a költő egyéniségének már-már homályba vesző legőszintébb értékeit megcsillogtathatom barátai, tisztelői és a nagyközönség előtt.
Elfogódva állok a nagy feladat előtt: 13 szabadkai verset, 67 Przemyslből, 7 a fogságból írt Gyóni-levelet kell bemutatnom. Az utolsó, halálos szerelem pereg le bennük lelki szemeink előtt. Ez a munka nemcsak Gyóni Gézával való gyermekkori barátságom és fennálló rokoni kapcsolatom miatt kedves nekem, hanem azért is, mert tudom, hogy az írókat kedvelő közönség szereti a költők közvetlenebb, kötetlen formáiú megnyilatkozásait; lírikusnál pedig kiváltképen érdeklik azok a lelki indítóokok, amelyek a versben jelentkező megnyilatkozásokat a költőből kivetítették; és nem utolsó sorban érdekli az olvasót az a nő, aki a költőt megihlette.
A levelek forró érdekességét még növeli az, hogy a nagy világégés egyik túlfűtött kohójában, az ostromlott Przemyslben és a költőt lassan a tébolyba sodró orosz fogságban íródtak huszonnyolc – huszonöt év előtt. Kísérő hangjai ezek a levélbeli vallomások, sóhajtások, sikoltások és lelkesedések azoknak a költeményeknek, amelyek akkoriban időszerűségükkel megszerezték Gyóni Gézának a halhatatlanságot. A levelekben itt-ott felbukkanó ismert versek pedig lángolásai az izzó hazaszeretetnek s az utolsó szerelemnek „Őrangyal” oltárán, amelynek papja, Gyóni Géza aztán a távolságtól éterivé finomult szerelmének fehér izzásában a rabságban maga is elégett.”
Gyóni Ferenc Előszavából

Borítója szakadozott, viseltes.