Hugo von Hofmannsthal: Salzburgi nagy világszínház. Mysterium-játék a jóról és a rosszról

"...De Hofmannsthal legnagyobbat mégis a misztériumban alkotott. Már régen a renaissance-nak volt a szerelmese, rajongója. És amilyen mértékben haladt a világ a technikai civilizáció kiteljesedése felé, Hofmannsthal ugyanolyan mértékben a miszticizmus felé fordult. A XX. század teljesen a tehcnika útjára lépett. És amikor soha nem álmodott páncélcsodák és komfortos városok úsztak a tengereken, gépmadarak szelték a levegőt, láthatatlan hullámok elvitték, megörökítették a hangot és a képet ő már nem törődött e vívmányokkal. Talán a költő látnoki szemével meglátott valamit és inkább a csodák, a hit világa felé fordult.
E csodák és hit példáit látta a Jédermann alapjául szolgáló Everyman középkori legendában és a Világszínház régi vallásos vándormesében, melyet már Calderon is feldolgozott.
A keretbe foglalt tulajdonképeni színjátéknak hat szereplője van. E hat szereplő szimbolizálja az egész emberiséget. E szimbolikus alakok Istentől nekik rendelt szerepükben végzetszerűen kénytelenek eljátszani az élet színjátékát. E szereposztás ellen a gyarló ember hiába tiltakozik, hiába lázad. Szerepét végig kell játszania. A passiót, a szenvedést, végig kell járni. Nem segít más, mint a hit a csodában. De hol van a csoda? Kérdezi talán az olvasó. Minden emberben. Mert mindenkiben meg van a jóság egy szikrája. E szikrát kell melegítő és világító lánggá fejleszteni és akkor megváltjuk a világot. A hivő, ma különösen azt mondja: Amen! Ezt ismétli
a fordító."

Borítója töredezik.