Szemiotikai szövegtan 2-3. A magyar szövegtani kutatás irodalmából 1-2.

1. E kötet első része négy tanulmányt tartalmaz. PETŐFI S. JÁNOS tanulmánya egy általános szemiotikai textológiai keretet vázol fel, s ebben elsősorban a szövegszignifikáció aspektusait tárgyalja és szemlélteti egy rövid prózaszöveg analízisével. BÉKÉSI IMRE tanulmányában folytatja azt a reláció-vizsgálatot, amelyet a Szemiotikai szövegtan első kötetében kezdett el. Most arról ír, hogy az elvárástörlő de csupán a felszínen kapcsol két tag (tagmondat, tagmondattömb) között; a mélyszerkezeti oppozíció valójában két szillogizmusnak: egy általános-konvencionális, valamint egy egyes-aktuális jelentésű szillogizmusnak egyidejű ellentéte. VASS LÁSZLÓ tanulmánya egy költői szöveg elemzése kapcsán azoknak az (intra- és intertextuális) ismerettípusoknak a feltárására és rendszerezésére vállalkozik, amelyek releváns szerepet játszhatnak szövegek szimbolikus kontextualizálásának végrehajtásakor. KABÁN ANNAMÁRIA tanulmánya – a szemiotika tradicionális keretét véve alapul – a szöveg szintaktikai, szemantikai és pragmatikai megközelítésének általános kérdéseit elemzi.
Ha e tanulmányok módszertani szempontból egy-egy adott koncepcióhoz kötődnek is, s zömmel irodalmi szövegekkel foglalkoznak, olyan kérdéseket tárgyalnak, amelyeket egyfelől bármilyen felépítésű szövegtani keretben, másfelől bármilyen típusú szövegekkel kapcsolatban (az elméletet és a gyakorlati alkalmazás(oka)t illetően is) tanulmányozni szükséges.
2. A kötet második része egyrészt MÁTÉ JAKAB – a magyar szövegtani kutatások jelenlegi helyzetével foglalkozó – tanulmányának első, nyelvészetcentrikus fejezetét, másrészt a szövegkutatás különféle kérdéseivel foglalkozó magyar művek egy részének recenzióját tartalmazza. Ezek a recenziók elsődlegesen informatív jellegűek; az ismertetett művek más recenzióira bibliográfiai utalás az egyes recenziók végén található. (A szóban forgó tanulmány második fejezete, további magyar művekkel foglalkozó recenziókkal, a Szemiotikai szövegtan következő számában kerül publikálásra.)
3. A kötet Repertóriumok című része nem magyar nyelvű szövegtani művekről nyújt tájékoztatót. A tájékoztatásnak ezt a – szövegkutatás szempontjából centrálisnak tekinthető bibliográfiákra, periodikákra, sorozatokra kiterjedő – formáját a Szemiotikai szövegtan köteteiben rendszeressé kívánjuk tenni.