Horváth János: Tanulmányok

ELŐSZÓ

Ezt a kötetet a kiadó felszólítására állítottam össze szétszórtan megjelent tanulmányaimból és kiadatlan egyetemi előadásaimból. A ,,tanulmányok" egy-egy íróról, irodalom- és vers történeti kérdésről szólnak, az "előadások" egyike szintén egyetlen író Kölcsey- költői pályáját, a másik kettő viszont egész korszakok fejlődéstörténeti értelmét igyekszik megvilágítani.
Illenék gyűjteményemre Toldy Ferenc egy tanulmánykötetének Irodalmi arcképek és szakaszok címe; de ,,arcképek" és ,,szakaszok" itt tárgyuk történeti rendjében követik egymást, mintha egy nagyobb arányú magyar irodalomtörténetnek volnának válogatott részletei.
Bevezetésül az egészhez Magyar irodalomismeret címen a rendszerezés elveit kitűző elméleti fejtegetés szolgál; utána egy középkorvégi irodalmi nyelvünket ismertető tanulmány indítja el a történeti fejezetek rendjét, majd századonként haladva tovább, egyes jelesebb íróknak, döntő fontosságú ízlés- és fejlődés történeti szakaszoknak a jellemzése folytatja, s Ady Endre szimbolizmusának magyarázata zárja a sorozatot. Ez egyenestebb irodalomtörténeti érdekű törzshöz úgyszólván függelék gyanánt csatlakozik végül egy, irodalomtörténetinek csak közvetve mondható versmondattani és két nyelvhelyességi értekezés. Bár nem ,,tanulmány", beiktattam az annak nevezhetők közé egy rövid adatszerű közleményt is (Apró adat Arany Jánosról címűt).

[...]

Néhány felvilágosító szót még egy-két tanulmányomhoz.

A Faj-kérdés az irodalomban címühöz Petőfi-könyvemről a Huszadik Században megjelent bírálat adott alkalmat, mely kifogásolta, hogy nem vettem figyelembe a költő szláv származását; A kritika jogai és korlátai címűhöz pedig egy bírósági ítélet, mely Szekfű Gyulát elmarasztalta Sebestyén Gyula egy nagy verses művéről szóló kritikája miatt.
Legutolsó irodalomtörténeti tanulmányom tárgya, mint jeleztem, Ady szimbolizmusa, s az csak kiszakított részlet Ady s a legújabb magyar lyra című, 1910-es évszámmal, de már 1909 őszén megjelent füzetemből. Ady igazi újszerű verseiből addig még csak néhány kötet jelent meg, akkori jellemzésem tehát nem alapul a teljes anyagon ; Ady újszerű kifejező eszköze, a szimbolum azonban már addigi verseiben is tökéletes eredetiséggel érvényesült, de mert félreértésekre is okot adott, magyarázatot igényelts amit akkor róla kifejtettem, úgy látom, ma is meg állhat.
Ezért szorítkoztam most hajdani tanulmányomnak erre az egy fejezetére s ezért nem vonakodom azt ezennel újból közzé tenni.

Budapesten, 1955. december 25-én.

Horváth János