Tanulmányok. Sztálin-díjas irodalmi művekről

Az irodalmi Sztálin-díjak odaítélése az egész szovjet olvasótábor nagy ünnepe. A szovjetolvasókat, mint az élenjáró szovjettársadalom tagjait és a kommunizmus építőit, rendkívül fontos és becses vonás különbözteti meg másoktól: az irodalom iránt tanusított cselekvő, tevékeny, igényes magatartásuk.
Az élenjáró szovjetember résztvesz a szovjetírók munkájában: szigorú kritikus, aki a szovjetirodalom alkotásait az élet és a kommunizmus építéséért vívott harc szemszögéből értékeli. A szovjetember: irodalmunk főhőse.
Az a körülmény, hogy ilyen jelentős számú író részesült Sztálin-díjban, kifejezésre juttatja egész népünknek az irodalom iránti szeretetét, valamint azt, hogy irodalmunk fejlődése és haladása egész népünk érdeke.
A díjak odaítélése ugyanakkor azoknak a vitathatatlan sikereknek elismerését is jelenti, amelyeket irodalmunk a mult évben ért el. Ezek a sikerek különösen azért örvendetesek, mivel a szovjetirodalom fejlődésének általános útjain, a szocialista társadalom életéből merített alapvető témák kidolgozása és e társadalom élenjáró építői alakjainak megalkotása során értük el őket. Örvendetesek továbbá azért is, mert e sikerek jelentős mértékben azoknak az eddig ismeretlen, vagy csak kevéssé ismert fiatal íróknak irodalmunkban való megjelenéséhez fűződnek, akik előtt még nagy út áll, és akiknek a nevét joggal kapcsolhatjuk össze irodalmunk jövőjével. Mindez arról tanúskodik, hogy irodalmunk elválaszthatatlanul egybeforrt szocialista társadalmunk egész életével és hogy helyes úton halad, amikor gondosan neveli reménységét: a fiatal írónemzedéket.