Súlyos beteg voltam, egészen közelembe férkőzött a halál. Összeszedtem maradék erőmet, és amint elmém ismét teljesen kivilágosodott, nyomban megírtam végrendelkezésemet, amelyben egyebek között meghagytam barátaimnak, hogy halálom után adjanak ki néhányat leveleim közül. Legalább ily módon szerettem volna helyrehozni azt a sok haszontalanságot, amit mind ez idáig közzétettem, mert leveleimben – azok bevallása szerint, akikhez íródtak– összehasonlíthatatlanul több épületes gondolat található, mint egyéb írásaimban. Az isteni könyörületesség azonban elhárította fejem fölül a halál veszedelmét. Majdnem egészen meggyógyultam, könnyebbedett az állapotom.
Ugyanakkor, mivel érzem erőm megfogyatkozását, ami minden percben figyelmeztet, hogy az életem egy hajszálon függ, a lelkemnek oly fontos, távoli zarándokútra, a szent helyekre készülve, ahol bármi történhet velem, a búcsúzás pillanataiban szeretnék honfitársaimra hagyományozni valamit. Magam válogatok legutolsó leveleim közül, amelyeket sikerült visszakapnom címzettjeiktől, s amelyekben a mai társadalmat foglalkoztató kérdésekről van szó.