Vita a magyar irodalom kérdéseiről

„A vita másik tanulsága a kritika és önkritika kérdése. Az íróknak eddigi munkájukhoz és gondolkodásukhoz való viszonya szintén tehertételt, gátlást jelent, bizonytalanság forrása. Mindezen túl a bajok egyik forrása az, hogy ha fel is merülnek kérdések, ledorongolják őket. Ennek is elég példáját láthattuk itt. Van az írókban egy bizonyos polgári viszolygás a kritikával szemben. Ez érezhető volt az egész vita alatt: minek erről beszélni, minek így fölvetni a problémákat? Akár írói alkotásról, akár politikai kérdésekről van szó, ott gyakran megjelenik leckefelmondás botütéssel számon kérő szelleme.
Veres Péter helyesen mutatott rá arra, hogy mit vár a Párt és népi demokráciánk az íróktól. Egy dologban azonban nem értek vele egyet. Ne csak a művek vitázzanak. 'Természetesen elsősorban azok, de elengedhetetlen feltétel; hogy ezek körül a művek körül alakuljon ki maguknak az íróknak eleven, vitázó közvéleménye. Igaza volt Király Istvánnak abban és ez a; vita is bizonyította, hagy, igen fontos, elsősorban itt, az írók között egy ilyen tisztázó, irodalmi közvélemény formáló vita.” Darvas József zárószava.
A Magyar Írók Szövetségében, 1950 április 11-én elhangzott előadás és vita anyaga.