Kosár
Gyakori megállapítások, hogy a magyar irodalom vezető műneme egészen a legutóbbi időkig a líra volt, aranykora pedig a felvilágosodás és reformkor. Ezekből logikusan következik, hogy e kis kötet irodalmunk élvonalába tartozó versekkel foglalkozik.
Batsányi és Csokonai költeményei a felvilágosodást, Kölcseyéi és Vörösmartyéi a reformkort képviselik, a kettő közt a hidat Berzsenyiéi, egyszersmind a mai érzékenység szerinti tiszta lírát az ő Levéltöredéke. Hiszen a többi mű elsősorban gondolati, erkölcsi, politikai tartalmú, ami a magyar költészet egyik legfőbb hagyománya.
Ilyen versekről lévén szó, lényegében eszmei, eszmetörténeti szempontból vizsgálom őket, vagyis elsősorban arra keresek választ: miért voltak nagyok a maguk korában s miért azok a miénkben, miféle üzenetet miképpen fogalmaztak meg kortársaiknak s az utókornak, nekünk?
Jól tudom persze, újat mondani itt már legfeljebb az elrendezésben, egy-egy felvetett szempontban vagy részletkérdésben lehet csupán. Hisz e remekművekről számos elemzés született eddig. Tanári gyakorlatomból azonban azt is tudom, hogy a diákok szívesen olvasnák egy kötetben az elemzéseket, mégpedig olyanokat, amelyek szakítanak a mai, a gimnáziumi irodalomkönyveket is erőteljesen átható divattal: a szinte természettudományos egzaktságra törekvő strukturalista-nyelvészeti, a „jelrendszerre" koncentráló vers-viviszekciókkal, amelyek a tanuló ifjúságnak sem elméjét, sem szívét nem mozgatják-pezsdítik meg.... Ezzel azt is sugallni szeretném, hogy e tanulmánykötet, több akar lenni, mint irodalomtörténeti segédkönyv.
