Nacume Szószeki: A kapu

Ravel Bolerójának más és más ritmusú, de mindegyre visszatérő azonos melódiája kísért ennek a különös regénynek olvasása közben. A mindennapok ütemét ebben a könyvben csak az évszakok változása szakítja meg, és a külső dallamot lélekben ugyancsak kínzó, nyugtalanító, izgató monotonsággal mindegyre visszatérő bűntudat, a szerelem, a bűn és a bűnhődés motívuma visszhangozza.
Egy japán kistisztviselő életéről szól a regény: Babbitt vagy talán Sam Small japán rokona ő, csak elesettebb, tehetetlenebb, szegényebb.
A könyv lapjain a reménytelen történetben felvillan a japán harangvirágok ringó ragyogása, és a betűk között ott motoz a susogó bambusznáddal játszadozó tavaszi szél. Néhány ecsetvonás eleveníti meg az évszakok változását, és néhány ecsetvonás rajzolja meg két ember szerelmét, amelyért odadobtak jólétet, társadalmi megbecsülés, ősi hagyományokat, szóval – japán fogalmak szerint – mindent.