Tanidzaki Dzsunicsiró: Egy hibbant vénember naplója

"Ebben az életben én vakon szerelmes vagyok Szacukóba, de a halálom után, gondolom, valami káröröm is lesz bennem iránta, merthogy másként nem tudok bosszút állni rajta.. Mikor ő a síromon tapos, és úgy érzi, hogy boldog öregember csontjait tapossa, az én lelkem még élni fog valahol, és érzi a teste teljes súlyát, érzi a fájdalmat, érzi a talpa finom pórusú, bársonyos simaságát..."- írja naplójában Ucugi Tokuszuke, ez a makacs, beteg - és dúsgazdag - tokiói öregember. Mert ugyan elkészült már a halálra, de még a sírban sem akar megvállni menyétől, a gyönyörű Szacukótól. Az egész család a zsarnok vénember szeszélyeinek rabja, kacér menye pedig kihasználja az öreg groteszk szerelmét. Tanidzaki Dzsunidzsiró (1886 - 1965) a modern japán irodalom egyik legnagyobb írója. Neoromantikus irányzat híveként indul, korai elbeszéléseinek tanúsága szerint kedveli a hátborzongató történeteket, az emberi lélek torzulásai foglalkoztatják. Későbbi műveinek alapmotívuma a hagyományos életforma és a modern civilizáció összeütközése. A második világháború alatt hallgatni kényszerül. A háború után írt művei elmélyült lélekelemzés, realisztikus hang jellemzi.