A székesfehérvári "Wagner-szoborlelet"

Több mint ötven év elmúltával lépnek ki az ismeretlenségből, a székesfehérvári múzeumi elzártságból egy szobrász korai alkotásai, amelyekre alapozva az életmű kibontakozott, és amelyek nyomán a később megszületett, érett művek Európa és a távoli Ázsia nagyvárosaiban leltek otthonra. A nagyváradi születésű, a budapesti főiskolán tanult Wagner Nándornak oly sok magyar polgár, értelmiségi és művész sorsában osztozva 1956 őszén, a forradalom és szabadságharc elbukása után menekülnie kellett Magyarországról, és műveit: pályázati terveit, plasztikai vázlatait, kisplasztikáit, portréit, nagyméretű modelljeit nem vihette magával. A gipszbe, égetett agyagba foglalt alkotások együttese a budapesti Várbazárban elárvult műteremből barátai segítségével, Fitz Jenő fehérvári múzeumigazgató közbenjárásra révén az István Király Múzeumba kerültek 1958-ban, majd az 1961-es nyilvántartásba vétel után, egy baleset és az ebből keletkezett félreértés következtében hosszú évtizedekre zárt raktári létre, elfeledettségre ítéltettek és kényszerültek.
Wagner Nándor rövid két éves kiállításrendezői munkásság – amelynek során a fehérvári múzeum állandó kiállítását varázsolta korszerű és modern szemléletű, élménydús bemutatóvá –, és hat-hét éves magyarországi szobrászati pályafutás után tíz esztendőn át Svédországban, majd a hatvanas-hetvenes évtizedfordulót követően csaknem három évtizedig Japánban élt és dolgozott. A többszöri újrakezdés nehézségeit legyűrve, az ismeretlen, idegen közeggel és a sokszor mostoha körülményekkel megküzdve, hallatlanul izgalmas, különös, karakteresen egyéni hangú szobrászatot teremtett. A magyar szobrászat nagy vesztesége, hogy ez az életmű, ezek a művek már csak a művész Japánban, 1997-ben bekövetkezett halála után térhettek vissza Magyarországra, kapcsolódhattak be a modern magyar művészet vérkeringésébe. Az első visszatért, illetve felfedezett, nagy nyilvánosságot kapott mű is a székesfehérvári múzeum raktárából léphetett ki a közösségi térbe: és ez a Corpus Hungaricum című, még az 1950-es években készült, a fehérvári evangélikus templom melletti téren 1999-ben felavatott kompozíció volt.