Kosár
A magyar üveg történetének kutatásában állandóan visszatérő kulcskérdés az első magyar üvegcsür meghatározása. Az első magyar üveghutaként eleddig II. Lajos felesége, Mária titkárának, Sparrendorfi Krabath Györgynek sklenoteplicei hutáját tartották számon, melyet Krabath 1550-ben I. Ferdinándnak, házával és melegfürdőjével együtt, megvételre ajánlott. Krabath szerint az üvegcsűr akkor már kétszáz esztendeje szolgáltatta a selmeci és körmöci bányáknak azokat az Üvegeket, amelyekben az ezüst és arany szétválasztásához szükséges királyvizet tárolták. Eszerint - mint ezt egyébként más adatok is alátámasztják - a teplicei huta 1450 körül már működött, főként bányavárosi szükségleteket kielégítő földesúri, főúri üzemként.
Annak ellenére, hogy e vételi ajánlat volt az első igazán megbízható írásos adat, mely magyarországi üveghuta működésére utal, mindenképpen feltételeznünk kellett, hogy léteztek kisebb, a Rajna-vidéki üveghuták mintájára kialakított, erdő üveget (Waldglas) előállító műhelyek, természetesen főként az ország erdős vidékein. Sőt egyes területeken még a XVIII. században is keletkeztek ilyenek, például Óbányán, Kisújbányán és Pusztabányán (német elnevezésük - Glashütten, Alte, Neue Glashütten - világosan jelzi üveges"-település voltukat).
Ezt a hipotézist a közelmúlt ásatási eredményei is igazolni látszanak: dr. Valter Ilona, az Országos Műemléki Felügyelőség régésze pásztói ásatásai során egy, a XII. századból való üveghutát tárt fel...
