Gál Ferenc: A Jelenések könyve

A Jelenések könyvének magyarázata első fogalmazásban még az ötvenes években elkészült. Teológiával foglalkozó növendékek vetették fel azt a már sokszor visszatérő kérdést, hogy a Szentírásnak ez az utolsó könyve milyen műfajba sorolható? Igehirdetést tartalmaz vagy prófétai jövendölést, vagy történelemteológiát? A második világháború után és a társadalom marxista átformálásának idején különös hangsúlyt kapott ez a kérdés. A kéziratot azóta is sokan legépelték maguknak, újabb kérdéseket fűztek hozzá, elmélkedéseket szőttek bele, azért jónak láttam, hogy a szentírásmagyarázat hagyományos szabályait követve újra átdolgoztam, és az érdeklődőknek rendelkezésére bocsássam. A Jelenések könyve emlegeti ugyan a "hétpecsétes könyvet", amelyet csak Krisztus tud felnyitni, de azért a Szentírásnak ez a része nem ilyen lepecsételt könyv, hiszen az apostoli kor keresztényeinek írták, hogy olvassák, és a hitüket erősítsék vele. Természetesen a magyarázatánál figyelembe kell venni azt az apokaliptikus stílust és előadásmódot, amely már a Krisztus előtti 2-ik században jelentkezett, s amelynek kiindulópontja a prófétai igehirdetés volt. Az ószövetségi próféták legtöbbször jelképes látomásokban kapták meg küldetésük tárgyát és célját, s ennek mintájára keletkeztek olyan írások, amelyek a Gondviselés útjait és az üdvösség történetének kérdéseit feszegették.