Kosár
A Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Kara és a Magyar Vallástudományi Társaság 2013. május 21-22-én konferenciát rendezett A spirituális közvetítő címmel. Jelen kötet e konfer
encia válogatott, szerkesztett anyagát tartalmazza.
A szervezők azzal a céllal hirdették meg a konferenciát, hogy az előadók a spirituális közvetítő fogalmát történetileg, földrajzilag és módszertanilag is széles körűen tárgyalják.
„Spirituális közvetítő”-n itt mindenekelőtt olyan közvetítőket értünk, akik egyfelől az emberi közösség, a hívők, az egyház, másfelől Isten, illetve a természetfeletti, transzcendens szféra között közvetítenek vagy járnak közben vallási vagy lelkiségi céllal.
A „spirituális közvetítő” ebben az értelemben tehát igen tág vallástudományi fogalom. Kötetünk célja e fogalmat értékítéletek nélkül, valláselméleti, vallásfenomenológiai céllal vizsgálni, gyakorlati megjelenéseit, alkalmazásait a vallásantropológia (vallásetnológia) és a valláslélektan tág, interdiszciplináris teréből meríteni, s az értelmezői attitűdök sokféleségén keresztülláttatni.
A tanulmányok tartalmilag három nagy kérdéskört fednek le, amelyek könyvünket fejezetekre tagolják:
1. vallástörténet;
2. vallásetnológia;
3. vallásantropológia és valláslélektan.
Az első, vallástörténeti fejezetben a tárgyalt jelenségek időrendjében követik egymást az írások, melyek tematikája a klasszikus görög vallástörténettől kiindulva a kereszténységen és az ír eszmetörténeten át a közel és távol-keleti vallásokig terjed. Az érintett tudományterületek a teológia, filozófia, ír, keleti és klasszikus filológia.
A második, vallásetnológiai fejezet elsősorban a sámánnal mint spirituális közvetítővel foglalkozik, bár a nyitó tanulmány témája a tündérekbe vetett néphit. A további írások a szamojéd, belső-ázsiai és grönlandi sámánságot tárgyalják.
A harmadik, vallásantropológiai és valláslélektani fejezet egyfelől látókkal, látnokokkal, a divinációs technikák mögött fellelhető szinkronicítás értelmezésével, vagy spiritisztákkal foglalkozik.
