Az Eucharisztia. Az Oltáriszentség tanának hittani és erkölcsi tartalma

Az Eucharisztia, vagyis az Oltáriszentség a hívő katolikus szemében: minden. Krisztus maga, amint a kenyér s bor színe alatt köztünk jelen van az oltáron. Ami nagyot és hatalmast, kedvest és megrázót ez a szó mond: Krisztus, azt tartalmazza számunkra közeli és eleven valóságban az Eucharisztia.
Soha ember ilyen magasat ki nem találhatott, ilyen merészet ki nem gondolhatott volna, mint amit a megtestesült Örök Szeretet eszelt ki azért, hogy ha nem is láthatólag, de érezhetőleg, ha nem is foghatólag, de a hit által elérhetőleg közöttünk maradjon, a golgotai áldozatot jelképesen s valóságosan mindig újra megelevenítse s az Isten bennünk-lakásának táplálék alakjában új formát és bizonyságot adjon.
A katolikus hívő lelkület épp ezért már az apostolok s az apostoli atyák kora óta megrendült tisztelettel, hódolattal és hálával vette körül az oltár misztériumát. Magának a szentség szerzőjének példájára „hálaadásnak”, Eucharisztiának tekinti a szent áldozatot s a csodálatos jelenlétet magát. Valóban, az első érzület, amellyel az Oltáriszentség szerzéséért az Istennek tartozunk, a hála, az „eucharisztia”. De a tevékeny, tanulékony, az oltár titkaiba behatolni igyekvő eucharisztia.