Közel kétezer év telt el, amióta az Embernek Fia tanította az emberiségnek az utat, az igazságot és az életet. Egészséget hozott a betegnek, bölcsességet a tudatlannak, és boldogságot a nyomorultaknak. Meghódította az emberiség felét, és a nyugati civilizáció egészét. Ez a tény bizonyítja a Mester szavainak örökös életerejét, legfőbb és hasonlíthatatlan értékét. Ennek a könyvnek a tartalma csak mintegy a harmadát képviseli az összes kéziratnak, amelyek arámi nyelven találhatóak a Vatikán Titkos Archívumában, és ószláv nyelven a Habsburgok Királyi Archívumában (jelenleg az osztrák kormány tulajdona). Ennek a két változatnak a létezését a nesztoriánus papoknak köszönhetjük, akik Dzsingisz Kán előrenyomuló hordáinak nyomása alatt kényszerültek keletről nyugat felé menekülni, magukkal menekítvén minden ősi iratukat és ikonjukat. Az ősi arámi szövegek a Krisztus utáni harmadik századból valók, míg az ószláv verzió az előbbieknek betű szerinti fordítása. Hogy a szövegek pontosan mi módon kerültek Palesztinából belső Ázsiába a nesztorikus papok révén, azt az archeológusok még nem voltak képesek rekonstruálni. Nincs mit hozzátennünk a szöveghez, az önmagáért beszél. Az olvasó, aki figyelemmel tanulmányozza az oldalakat, érezni fogja a végtelen életerejét, valamint erőteljes bizonyítékát ezeknek a mélységes igazságoknak, amelyekre az emberiségnek ma nagyobb szüksége van, mint valaha.
És az igazság majd tanúskodik önmagáért.
Edmond Bordeaux Székely