A magyar könyvtárosság etikai kódexe - magyarázatokkal, kommentárokkal, kiegészítésekkel

A magyar könyvtárügy jelentős eredményeként könyvelhetjük el, hogy 2005 végére elkészült a magyar könyvtárosság etikai kódexe. Létrehozását a könyvtári terület 2003-2007 közötti stratégiai céljai alapján a NKÖM Könyvtári Főosztálya által létrehozott, "A könyvtárosi életpálya vonzóbbá tétele" elnevezésű stratégiai bizottság kezdeményezte a Magyar Könyvtárosok Egyesületének támogatásával és a Könyvtári Intézet szervezésében. A kódexet előkészítő bizottság elnöke Papp István volt, a bizottság tagjai pedig az egyes könyvtártípusokat és a könyvtáros szakmai szervezeteket képviselték. A bizottság 2004 júniusában kezdte munkáját, 2005 októberéig összesen nyolc ülést tartott, melyek során nem csak az etikai kódex tervezetét, hanem az ahhoz kapcsolódó járulékos anyagok egy részét is elkészítette. Az anyagok publikálására a könyvtáros szakfolyóiratok - Könyvtári Figyelő; Könyv, Könyvtár, Könyvtáros; Tudományos és Műszaki Tájékoztatás; Könyvtári Levelező/lap és a vidéki szaklapok - biztosítottak lehetőséget.
Az etikai kódexszel kapcsolatos dokumentumok piramisszerűen épülnek fel. A csúcsot maga a kódex képezi, amely voltaképpen két, de egymással szorosan összefüggő részből áll. A római számokkal megjelölt rész nevezhető az erkölcsi parancsnak, amelyet egy kifejtő rész követ (e két rész együtt olvasható kötetünk első részében). A második szintet alkotják – elkészültük után – az egyes szervezetek, egyesületek, intézmények, könyvtártípusok, könyvtárosi munkakörök stb. etikai szabályzatai. A harmadik szintet a kódexhez kapcsolódó magyarázatok, kommentárok, kiegészítések jelentik (az ezeket összefoglaló tanulmány adja kötetünk gerincét). S végül a negyedik szintbe tartozik valamennyi, az etikai kódexszel, de általában a könyvtárosi etikával kapcsolatos, publikált vagy szűk publicitású, bármilyen formátumban hozzáférhető dokumentum, kutatási jelentés, bibliográfia (kötetünkben ilyen az utolsó részben közölt bibliográfia, amely az etikai kódex szerkesztésének idején nyomtatásban megjelent, illetve a bizottsághoz „kéziratként” eljuttatott írások adatait gyűjti össze).