Rieger Gyula: A bank mint üzlet

Amikor megtörjük a mi mindennapi kenyerünket, amelyet a Ml ATYÁNK megadott nékünk ma, vajon gondolunk-e arra, mily hosszú gazdasági folyamait fejeződött ezzel be? Gondolunk-e arra, hogy az a falat kenyér megjárta a mezőgazdaságot, az ipart és kereskedelmet, mielőtt útja a család asztalára vittei Gondolunk-e arra, mily pompásan összeillő gépezet a világ gazdasági rendje, amely néhány réz- vagy nikkeldarabért távoli földek, esetleg távoli világ­részek terményét élvezetes táplálék alakjában tálalja elénk? S gondolunk-e arra, hogy ez a gépezet millió és millió kisebb-nagyobb gazdasági egyedből, minden esetben valamely terv szerint működő gazdasági üzemekből áll, amelyek a legkülönbözőbb irányokban, a legkülönbözőbb variánsokban, hegyeken és völgyeken és vizeken át szállítói és egyben fogyasztói, szállítás és fogyasztás előtt vagy alatt vagy után pedig – többnyire a bank közvetítésével – adósai és hite­lezői egymásnak? A bank tehát közvetít; pénzt és hitelt és szolgá­latokat közvetít; tevékenysége együtt dobog a gazdasági élet lükte­tésével, mert kiterjed az egész gazdasági életre, a közgazdaság min­den rendű és rangú üzemére. Hivatása szerint a közgazdaság mun­kássága eredményének egy részét – azt, amely a mobil tőke alak­jában jelentkezik – gyűjti, kezeli, növeli és osztja szét: gyűjti bizal­mat keltő egyéniségével, kezeli szakértelmével, növeli hitelteremtő erejével, osztogatja felelősségérzetével; osztja a gazdának a búza learatása előtt, a molnárnak a lisztté való őrlés előtt, a kereskedőnek a kenyér eladása előtt. Így, a bank bekapcsolódásával került a mindennapi kenyér asztalunkra.
 

Borítója csaknem lejár.