Arkady Fiedler: Robinson szigete

Három napégette és szélcserzette bőrű férfi áll egy sziget magaslatán. Egyikük fehér ember. Rőzsét gyújtana, hogy végét vesse robinsoni magányuknak, de két indián társa faljzott íjjal kéri: ne adjon tűzjelet, mert ha spanyolok mentik meg őket, rabszolgasors, nyomorult korai pusztulás vár rájuk... Jan Bober, a lengyel származású száműzött virginiai lázadó, földönfutó talpig ember és férfi. Kiáll az üldözöttek mellett, de túl az önvédelmen, hősi következetességgel vállalja az indiánok és a négerek szabadságharcát. Fiedler a népi Lengyelország fia őszinte és nagy művészi hatóerejű humanizmussal - valóban megrázó átélés ihletettségével - szövi regénye izgalmas cselekményébe ítéletét a faji gyűlölködésről, a színesbőrűek megrágalmazásáról, megalázó elkülönítéséről, az Újvilág fehér embereinek faji gőgjéről s őszinte tiszteletét a természeti népek öntudatáról, tisztességéről, szabadságszeretetéről.