Hecker Walter: A bábolnai arab lótenyésztés története

„...egyetlen kívánságom, hogy hazám minden lótenyésztőjének, és minden lovat szerető emberének és azok késői leszármazottainak is a következő alapelvet méllyen bevéssem emlékezetükbe:
Sohasem szabad semminemű lótenyésztést vékony alapzatú, keskeny bordájú, és szűk szügyű lovakkal megkezdeni, hanem mindenkor csak a széles, szegletesnek látszó, de mégis karcsú, jó lábszerkezettel bíró, középmagas lóféleség mellett kitartani, s a cél érdekében a világ minden fajtájának ménjeit felhasználni, legyen az arabs, berber, török, vagy spanyol, s ezek közül csak azokat kiválasztani, amelyek tüzes, bátor ménjelleggel, nemességgel, és jól épített testalkattal bírnak, s amelyek azonban kitartás, keménység s használhatóság szempontjából alapos, teljes vizsgának tettek már eleget. Ezekkel addig igyekezzünk a kívánt alakot és magasságot elérni, míg a kívánt fajta kitenyésztetett, s ha minden megtörtént s állandósíttatott, akkor nem szabad már a mének s kancák további cserélésére még gondolni sem.” Csekonics József