Hunyady Sándor: A fattyú

Nagyon szép, tavaszi délután volt, sokan voltak a versenytéren. Császár Jenő bement arra az elkerített helyre, ahol futam előtt a fölnyergelt lovakat sétáltatják. Megnézte a lovát. Ribizli sötétpej kancacsikó volt, izzadt az idegességtől, nyugtalankodott, rángatta a zabláját.
- Nyerhet ez a dög?! - kérdezte Császár a trénerjét, aki ott állt mellette.
- Van egy kis sansza! - felelte a tréner óvatosan.
A fiatal istállótulajdonos nézte a telivérét. Úgy érezte, hogy csakugyan kevés esélye lehet. Még egy kicsit zöld. Az öklömnyi lovászgyerekben sem bizott, aki a nyergében ült. Mit tud az ilyen kölyök csinálni ekkora mezőnyben? Ha nem ugrik el nagyon jól a startnál, sohasem szabadul ki a csomóból.
Mégis bement a ringbe, hogy megfogadja Ribizlit. Imponált neki, hogy a saját lovát fogadja.