Kosár
Az erkély alatt, ahol ezeket a sorokat írom, hosszan elnyúló hullámok szaladnak a partnak. A tenger énekel és ez jó kísérő zene, mikor az ember egy ifjan elhalt barátjára gondol. Farkas Pált én egyetemi hallgató korában láttam először. Az egész ember akkor csupa kíváncsiság volt; izga tott, támadó, olthatatlan kíváncsiság, amely a maga diákos mohóságával komikusan hatott, de imponált is, mert a vérbeli író igazolványa volt. Ez a kíváncsiság nem az élet élvezeteinek, hanem ha szabad így mondanom - absztrakt értékeinek szólt.
...
Nem tartozott az igazság fanatikusai közé: az ő igazságszeretete inkább passzív természetű volt: ő egyszerűen nem értette meg a hazugságot, értelmetlenül nézett farkasszemet még a társadalmi életben elfogadott, sőt mellőzhetetlen udvariassági füllentésekkel is.
Az egyébként szikrázóan szellemes szalónember fatális csökönyösséggel a nevén nevezett minden gyereket és olykor valóságos pánikot keltett szókimondásával…
1926. ószén
Herczeg Ferenc
(részletek a bevezetőből)
