Kosár
"Ezelőtt valami kétszáz vagy háromszáz esztendővel - mert ha nagyon messze hagyjuk az időt magunk mögött, ide-oda benne száz esztendő - a debreczeni tornyos kollégiumban éppen olyan zajos volt az élet, mint most. Hiszen a diák-élet nem változik, magok a diákok sem. Jól mondta a hajdu-szoboszlói ember, aki az anyjukkal berándult Debreczenbe tizenöt esztendő után másodszor, hogy: Ejnye, nézze csak kend, ezek a diákok egy csöppet sem nőttek azóta.
Nem ám, mindig egyformák, mindig ugyanolyanok, habár mások is. A professzor urak is majdnem ezek voltak, csakhogy háromszögletű kalapot s másféle szabású ruhát és alakot viseltek (a híres Hatvani professzor csak később jött).
A kosztadó asszonyok és gazdák szinte ugyanolyan potrohos, jókedvű alakok, mint mostanában. Csakhogy most Nagy János úrnak, Kispéter Istvánné aszonyómnak nevezik, akkoriban pedig Bujdosó Jánosnak, Dobosné asszonyomnak hítták a legjobb kosztoló helyeket..."
...
"Az országos nagybizottság a jubilemum teljes sikere érdekében az alábbi, Beöthy Zsolt által megírt felhívással fordult Mikszáth Kálmán tisztelőihez:
Mikszáth Kálmán ezidén tölti be írói munásságának negyvenedik esztendejét.
Irodalmunknak ez az örömünnepe közéletünknek hátnyatott napjaiban virradt reánk, mikor sokszoros buzgósággal kell ápolnunk a hitet nemzetünk szellemi erejében..."
