Jókai Mór: A két Trenk; Trenk Frigyes

Mindkét munka alapjául Trenk Ferenc és Frigyes, a 18. század világhírű kalandorainak életútja szolgált, elsősorban az utóbbinak magyarul is közzétett visszaemlékezései révén.
A két trenk című regény elsősorban Trenk Ferenc báró viselt dolgait beszéli el. Előbb a császári, majd a cári hadseregben szolgált. Az osztrák örökösödési háború idején ötezer főnyi pandúrcsapatot szervezett, s nagy bátorságot tanúsított a harcmezőn. Ezredessé léptették elő, de két év múlva kegyetlenkedései miatt megfosztották rangjától és örökös várfogságra ítélték. Jókai szerint kiszámított módon mérgezte meg magát, hogy a nevenapjára előre bejelentett halálával még egy utolsó gonosz tréfát űzzön ellenségeivel.
A másik Trenk: Frigyes, Ferenc unokaöccse, egészen fiatalon II. Frigyes testőrtisztje lett, de unokabátyjával folytatott levelezése miatt hamarosan börtönbe kerül. Megszökött Glatz várából, majd osztrák katonai szolgálatba lépett. Újra elfogják a poroszok, s csak tíz év múlva szabadul ki. Ezután Mária Terézia titkos küldötte Franciaországban és Angliában. Az 1780-as években magyarországi birtokára vonul vissza, s megírja önéletrajzát. 1791-ben a forradalmi Párizsba siet, s itt Robespierre a girondistákkal együtt lenyakaztatja.
Jókai nem elégszik meg az izgalmas események leírásával, hanem megmutatja, hogy a kalandorok is emberek, akik sok-sok lelki fájdalommal küzdenek.