"Nekem itt most valami előszót kéne mondanom e könyvhöz, amely teli lesz kabaréval. Az előszó, tudom, sok szó. S mi legyen abban a sok szóban, amelyekkel a kabaréról kell tájékoztatást, vagy felvilágositást, vagy micsodát adnom? Legelőször is az jutott eszembe, hogy előszót mindig valami tapasztalt úrtól kérnek, aki már túl van az élet bohó idején. Istenem, ez nagyon fáj. Legalkalmasabb is lenne egy kabaré-hangon tartott versezetben lamentálni most a kabaré felől, hogy volt az is, elmúlt és vissza nem jő sohasem. Sokat nevettünk és sokat bolondoztunk abban az ifjúságban, amellett hogy illendően boldogtalanok voltunk. Jó könnyű estéket lógtunk el az életből a kabaréban. De hát komolyan, hogy termett itt Pesten a kabaré? Emlékszem, egy vidéki szinész aki pénzre tett szert, kibérelt a Teréz-körúton egy szenvedő vendéglőt és azt átcsináltatta nézőtérnek. Persze szinpadot is csináltak a nézőtér elébe. Az átcsinált polgári vendéglőt elnevezték Bonbonniére-nek. Azon vettem észre magamat, hogy kuplét irtam a kabarénak, amely Bonbonniéres-kabaré név alatt kinyílt. Könyörgöm, ne tessék leutálni érte, hogy először is a saját magam becses személyemről szólok itten..."
Részlet Szép Ernő előszavából