Gáll István: A ménesgazda

Az ország Déli határán, valahol Mohács alatt, fekszik a regénybeli Mohor község. És a határ közelében, távol az emberi településektől, van egy méntelep. Busó János a méntelepre kerül vezetőnek, ahol egykori méneskari tisztek és tiszthelyettesek az alkalmazottak. Ebben az idegen környezetben kell élnie, dolgoznia. A bizalmatlanság kétoldalú. A tisztek gyűlölik a rendszert és annak képviselőit, Busó János pedig apja cselédsorsa és 19-es múltja, képviselő bátyja pozíciója és saját kommunista meggyőződése miatt is idegenkedik saját beosztottjaitól. De a méntelep összeköti őket. Együtt kell élniük. A regény mintegy a népmesék három próbáját, három úrjagyűrkőzését jeleníti meg, mert Busó János meg-megfut a feladat elől, de mindig újrakezdi. És a hétköznapok közös munkája, a lovak szeretete valamelyest közelíti egymáshoz Busót és embereit: megismeri, megérti őket, segíteni próbálna rajtuk - akár akaratuk ellenére is.