Eötvös József: A nővérek; Elbeszélések

„Eötvös az 1850-es évek valamennyi lényeges társadalmi tendenciájának megragadásáig, sőt azok bizonyos fokú kritikai jellemzéséig is eljutott A nővérek-ben. Nemcsak Mikszáthra, Krúdyra és Móricz Zsigmondra utal előre az a hangvétel, amely a hanyatló-pusztuló nemesség eötvösi kritikáját jellemzi, de a század Kelet-Európájának egyik – legmaradandóbban az orosz kritikai realisták által megrajzolt – típusát, a „felesleges ember” magyar változatát sikerült megörökítenie Káldory Adorjánban. [...]
Eötvös József bonyolult, a hazai kapitalizmust hordozó korszakban élt és alkotott. 1849 utáni epikáját áttekintve, jó problémalátása és következetes realizmusra törekvése marad tartós élményünk. A XIX. század utolsó harmadának hazai regény- és novellairodalma – több okból – nem Eötvös József messzevezető ösvényét, hanem a romantika jobban kitaposott útjait járta. Művészetének folytatása ezért jobbára a XX. századra hárult, Kaffka Margit, sőt néhol Móricz Zsigmond tűnik egyeneságú leszármazottjának. Így az olvasót is csupán a stílus egyes fordulatai emlékeztetik többnyire a múlt századra; egyébként modernebb, élőbb irodalmat kap kézhez Eötvös József műveinek jelen kötetében.” Kulin Ferenc és Kerényi Ferenc bevezető tanulmányából

A papyrborító kissé sérült (kiszáradt).