Komáromi János: A nyolcadik osztály

Komáromi János, 1908-ig Komár (Málca, 1890. december 22. – Budapest, 1937. október 7.) író, újságíró. Több tucat elbeszélés és regény szerzője.
1911-ben lépett újságírói pályára. Eleinte a Budapesti Hírlapnál dolgozott, majd 1919 elejétől a Magyarország, 1920-tól a Magyarság belső munkatársa volt. Jogi tanulmányait a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahonnan negyedévesként az első világháború ragadta ki.
Az elsők között vett részt a háborúban, ahol 1914 késő őszén egy támadás során három gépfegyver golyó roncsolta szét a lábát a lengyel mezők egyikén. Krakkóból tért haza.
Ez a néhány háborús hónap meghatározó volt számára és ekkor írta azokat az igazán nagyszerű műveit, mint a Mit búsulsz kenyeres? és az egyik fő művét, az Északon ősz van-t, de számos más könyvében is visszatér a háborús sokk hatása.
Történelmi segédforrásként is alkalmazható A nagy háború anekdotái c. gyűjtése, mely az egykori frontharcosok fontosabb emlékeit tartalmazza.
Maradandó sérülése miatt Bécsbe, a katonai sajtóirodára került és az ottani élményeit dolgozta fel a Császári és királyi szép napok című remekművében. Mint fronszolgálatra alkalmatlan hadnagy, a bécsi hadügyminisztérium sajtóosztályának magyar tudósítója volt.
Kiváló íráskészséggel rendelkezett, igazi „ropogós”, mégis könnyed magyar nyelven fogalmazva és kiváló humorral megáldva, egy igazi modern mesemondót köszönthetünk benne, aki nem félt saját esetleges botlásait, ügyetlenségeit közkinccsé tenni.
A két világháború közötti magyar irodalom meghatározó alakja volt.
Nem a korai halála miatt merült már-már feledésbe, hanem mert a műveiben megfogalmazott szülőföld utáni vágyódás 1945 után nem kívánatosnak minősült.
Szülőfaluja ma Szlovákia. Trianon után soha többé nem léphetett a szülőföldjére, s ezt haláláig nem tudta feldolgozni.
Regényeinek helyszínéül is többnyire ezt a vidéket választotta, s életrajzi elemekkel szőtte át a történeteket. A helyenként érzelmes, néhol pedig indulatos nacionalizmusát nem bocsátották meg neki. (wikipedia alapján)