Szilasi László: A selyemgubó és a "bonczoló kés"

Jókai irodalomtörténeti utóélete – egy könyvtárnyi szakirodalom árnyékában – azért egyedülálló; mert maga az életmű is könyvtárnyi. Terjedelmét tekintve ma körülbelül fele akkora, mint szakirodalma (ha a kritikai kiadás jegyzetapparátusát nem számoljuk, az arány kb. 2:3). Tekintve; hogy az életmű maga is majdhogynem áttekinthetetlen méretű; az irodalomtörténeti célú olvasás értelemszerűen fordul a szakirodalomhoz, gyakran már a Jókai-szövegek olvasása előtt. Az olvasatot tehát eleve jelentős mértékben a szakirodalom befolyásolja, szabja meg, írja elő, ám annak a fentiekben nagyon durván vázolt jellegzetességei miatt egyben arra is kényszeríti az olvasót, hogy a primer szövegek olvasását a szekunderek megértésében is segítségül hívja. A primernek nevezett szöveg ily módon mindinkább maga értelmezi a róla készült értelmezéseket: a primer szöveg (részben) szekunderré válik, a Jókai életmű tulajdon szakirodalmáról (is) beszél. Jelen munka, mert kénytelen, ezt a speciális helyzetet szem előtt tartva kíván beszélni a szakirodalom Jókai- és önértelmezéseiről.