Kosár
Baumgarten Sándor Andor (Budapest, 1893. júl. 26. – Róma 1975.) író, művészettörténész. A budapesti Tudományegyetemen 1916-ban jogi doktor lett. 1918-tól 1929-ig ügyvéd volt. Utána szakított a jogi pályával. 1933 és 1938 között Párizsban a Sorbonne-on irodalomtudományt, az École de Louvre-ban művészettörténetet tanult. Mindkét helyen doktori címet szerzett. Hazatérése után történeti, esztétikai, művészettörténeti tanulmányokat és esszéket írt. Több nyelven publikált. 1948-ban ismét Franciaországba ment és az UNESCO alkalmazottja lett, majd szabadfoglalkozású íróként élt. Nyugati folyóiratokban számos terjedelmes és jelentős tanulmánya látott napvilágot. Magyarul a Látóhatárban és Új Látóhatárban publikált. Legismertebb műve a gr. Teleki Sándor munkásságát feldolgozó életrajzi regénye (1962).
„Rugalmas léptekkel sietett fel... – írták másnap az újságok. De mi jobban tudjuk, mint a zsurnaliszta urak: a főrendiházi tagot bizony csak nehezen vitte a lába. Miért is kellett a lovaknak éppen annál a korlátfalnál megtorpanniuk, ahonnét egy lázas márciusi napon Petőfi dörögte világgá a magyar szabadság első szabad dalát? És miért kellett éppen a Jánost ideállítani, hogy kisegítsék kocsijából, a már deresedő fejű Jánost, aki a tekintetes karokat és rendeket bújtatta be ködmönükbe az emlékezetes, az Osztrák Házat Szent István trónjától megfosztó debreceni országgyűlésen? Nemcsak a számkivetés lépcsői keservesek; talán még keservesebbek a királyi kegy fokai.”
