Tóth László: A tű, cérna, olló

Az olvasó a Munkásakadémia Alapítvány következő kiadványát tartja kezében. Eddig megjelentetett periodikáink és tanulmánykötetünkkel ellentétben most egy olyan visszaemlékezést teszünk közzé, amely egyáltalán nem sorolható a hallgatóinknak szánt segédkönyvek közé. Több annál. Tóth László életútja egy részének bemutatásával maga az élet kapcsolódik oktatásunkba.
Ebben az értelemben Tóth László könyve a mai ember számára, bizonyára sokan érzik majd így, egyáltalán nem „időszerű”. Olyan, ma már divatjamúlt, sőt, sokak számára ismeretlen szervezetek emléke bújik elő a könyv lapjai közül, mint a két világháború közötti munkás- és szakszervezeti mozgalom. Ezúttal azonban nagyon is „alulnézetből”, egy fiatalember ifjúságának mindennapjain, magánörömein és magánbánatain keresztül. Hogy miért aktuális mégis? Azt gondoljuk, hogy a rendszerváltás indulati hullámzásai csillapodtával elérkezett az idő, hogy a fiatalabb generációk végre elfogulatlanul nézzenek szembe a nagyapák ifjúkorával, gondjaikkal, azokkal a motívumokkal, amely őket „elv”-társak keresésére ösztönözték. Igaz, ez a múlt tele volt illúziókkal és tévutakkal, reményekkel és kiábrándulásokkal, és – ma már tudjuk – a „fent lévők” gaztetteivel is, de a résztvevők számára „megélt"” múlt volt, maga a megkerülhetetlen történelem, ítélkezzék felette bárhogy az utókor. A könyv kézbe adásával a Munkásakadémia éppen arra szeretne figyelmeztetni, hogy a „kívül maradtak” igazságosztása és ítélkezése könnyű. A „történet” megértése a nehéz.