"Ősi emberi dráma új jelenetét, vakmerően őszinte dokumentumát adja ez a könyv. A szellemi élet harca a nemi élettel olyan idős, mint művelődésünk. De drámai jelentőségű csak azok küzdelme volt mindig, akik forró vérükben és képzeletüknek egyaránt hordják a teremtés lázát, akik örökké szomjasak az alkotás mámorára. Ezek úgy birkóznak a szerelemmel, mint Jákob az istenangyallal: nem eresztelek el, amíg csak le nem győzesz - vagy amíg én tégedet le nem győzlek. - S a győzelem sokszor csak metamorfózist jelent. A legyőzött istenangyal formát cserél és magának veti alá a szellemi alkotás birodalmát. A vallás és a művészet története tele van a szerelem ilyen átlényegüléseivel. Az asszonyi képzelet művei, még gyakrabban, mint a férfié, csak a szerelmi élmény megváltó kifejezése. Erdős Renée alkotása sem lépte át eddig ezt a varázskört. De azon belül megélte, feltárta e téma egész gazdagságát. Feltárta azzal a brutális nyíltsággal, amelyért gyűlölik a finom polgárasszonyok."
Görög Imre. Nyugat, 1922