Kosár
"A „Szűz Mária szívé"-ről nevezett apácaszerzetnek gondosan ápolt és élőzöld függönynyel befuttatott nevelőintézeti háza előtt bérkocsi állott meg, egy júniusvégi napon, délben. A kocsiból magas, karcsú termetű, negyvenesnek látszó, jóságos arcú, előkelő tartású hölgy szállott ki. A vasrácsozatba helyezett, nyitott kapun átlépve, könnyed léptekkel haladt végig az aszfaltjárón, melyet zöld pázsittáblák környeznek, s amely járó három kőlépcsőhöz vezet.
Az úrnő a bejárat baloldalán levő ablak előtt megállott. Ez az ablak kis szobába nyílt, ahol egy szelíd tekintetű testvér tartózkodott.
- Özvegy Karády Sándorné vagyok, unokahugaimért: Ecsegi Margitért és Jolánkáért jöttem.
- A folyosón balra, az első szám alatt levő társalgóba tessék befáradni.
Az özvegy a tágas társalgóteremben, a széles bőrzsöllyék egyikébe leült. A szobában még három más várakozó volt, külön-külön, szótlanul nézve egymást.
A társalgónak egyik ajtajában két fiatal lány jelent meg. Az egyik közepes termetű, tűzről pattant barna szépség. Üde arcát görög orra, piros ajkai és élénk tüzű szemei elragadóvá tették. A másik magas növésű, karcsú, gyönyörű szőke gyermek. Finom hajlású kis orra, bájos környékű, ábrándos, nagy kék szemei, remekívű sűrű szemöldökei kifejezhetlen bájt adtak nyugodt kifejezésű arcának..."
***
Bartos Andor 1865-ben született Sátoraljaújhelyen. Műegyetemi magántanár, nyugalmazott államtitkárhelyettes. Elemi és középiskoláit Sátoraljaújhelyen és Kassán végezte. Jogi tanulmányait a kassai és a budapesti egyetemeken végezte el.
Neve nemcsak a komoly tudományos, hanem a színházi és írói körökben is ismert volt. Már ifjú korában novellákat írt vidéki lapokban. Közismert az „Aranyhalak” című regénye, valamint több színházi vígjátéka.
