˝Abban áll az útjelzés, hogy az ember élénk színnel föltünteti, amerre járt. És ahol az ember végigment, ott végig tud menni a következő is. Ahol pedig két ember egymás nyomában elbandukolt, ott az út már járható. A hegyek ösvényein, a pihenés bölcselői hangulataiban mindég csodálom az útjelzések készítőit, akik festékes bödönjeikkel szavatolják, hogy van végső cél és haladás. Holott ők maguk nem a csúcs és a haladás érdekében járják a hegyet, hanem hogy a köveket bepingálják. Igazán tudták, mennyire egyenrangú az ösvény minden pontja. Csak követőik ismerik a célt, ami számukra mindössze annyit jelentett, hogy tovább már fölösleges a sziklák megcsíkozása. A csúcson valószínűleg nem is nézdelődtek, nem fényképeztek, hanem elcsomagolták a pemzlit, és azt vizsgálták, hogy mennyire kenték össze a jelzés színeivel kabátjukat. Ebben állhatott emberi gyöngeségük és nehéz mesterségük foltosabbik oldala. Menet közben azonban nem gondolunk szakmai elferdüléseikre, nem nagyon gondolunk reájuk magukra sem. Pedig vannak a hegyekben több évtizedes jelzések is, azok mestere talán járni sem tud, nem látja azt sem, ami a világban közvetlenül a szeme előtt van. Vagy az is lehet, hogy csak a semmi van a szeme előtt, ő maga letűnt az ismeretlenbe, amely ürességével még jelzésre sem szorul. És mi, vándorok, tovább is az elpihent útjelző nyomában járunk. Mert ha az ember el is vész, a tisztességes út megmarad.˝ (Bajor Andor)
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei
Bajor Andor: Az éjjeliőr nem tud aludni. Karcolatok
Illusztrátor:
Kiadás:
Bukarest, 1976
Kiadó:
Kategóriák:
Magyar irodalom Művelődéstörténet
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
292 p.
Kötésmód:
papír