Kellér Dezső: Az én kabarém (Versek, sanzonok, tréfák, konferanszok)

A kabaré története: egy darab a pesti vidámság, ötletesség történetéből.
Párizsból szökött be hozzánk a század elején, ahol Musset versek és Delmet románcok csendültek és a Quartier Latin világszerte nagy divat volt. Párizsból, ahol Munkácsy élt, ahol Ady Endre írta versremekeit, ahová Petőfi hiába vágyakozott!
A párizsi kabarét Pest egy-kettősre a maga képére formálta. Kevesebb poézis, még kevesebb romantika, de annál több tréfa, móka, gúnyoros ötlet. Ez a drága város, ahol egy jó tréfa úgy terjed, mint a futótűz, ahol minden embernek van egy különös pesti mosolya, a, sikerült pesti ötletre – egy-kettőre külön pesti kabarét produkált. Megfelelt neki a műfaj: dalban, versben, röpke kis darabban megmondani a véleményét szerelemről, divatról, politikáról de főleg a másik pesti emberről. A pesti ember szenvedélyesen szereti, ha – mulathat a másik pesti ember ügyesbajos dolgain.
És itt le kell írnom egy nevet. Nagy Endre. Ennek a vidám, könnyű műfajnak a klasszikusa volt ő, fanyarságában vidám, könnyesen kacagtató, gunyoros, de sohasem sértő szavaival. A humora előkelő volt, és, humora művészet volt. Idézzük szavakat kereső szavait, furcsa, szegletes gesztusait, okos fekete szemeit és álljunk meg egy pillanatra meghatottan kedves emléke előtt.