Váradi-Balogh László: Bakasirató

Váradi-Balogh László nem fiatalember. Az olvasó azonban most találkozik az első könyvével. Foglalkozására nézve színész, de az "exegi monumentum" igénye tollat adott a kezébe. Nem magának, gyermekkori pajtásának, katona bajtársának állít emléket Bakasirató-jában, lélegzetelállítóan érdekes, magával ragadó, tárgyszerűség és líraiság művészi fonadékából összeálló eseménysorokban. A regény kerettörténete a második világháború néhány emberi és embertelen epizódja, amelyek csupán előkészítői egy ember tragédiájának. A könyv különös nevű hősét, Bigut, szadista frontparancsnokának revolvergolyója öli meg 1944 februárjában, valahol Ukrajna hómezőin. Miért kellett Bigunak elpusztulnia? Mi volt a bűne? Ártatlanság? Józan, földközeli tisztaság? Mi az a szavakba nem önthető erkölcsi tartalék, lelki emelkedettség, mely olyan elviselhetetlen a mindenkori világpusztítók számára? S míg ezekre a kérdésekre keresi írónk a választ, felidéződik emlékezetében közös gyermekkora a volt kondásgyerekkel, Biguval: félfalusi, félvárosi környezet a húszas-harmincas évek Romániájában, Nagyvárad külvárosainak és tanyavilágának szociográfiailag pontos, íróilag átlényegített képe. Hosszú az út a nagyváradi Ősi-majortól Ukrajnáig. Az írónak ezt a beláthatatlan utat kell végigjárnia, míg kínzó kérdéseire választ kap. Az írói jelenlét személyes részvétel lesz, s ez forrósítja föl az önvallomást a népi sirató énekek hőfokára.