Kosár
Középkori monda szól Tannhäuser ről, arról a dalköltő lovagról, aki kóbor lása közben bejut Venus barlangjába. Évekig él ott, aztán újból megjelenik a keresztény világban. Itt azonban, bár milyen nagy művész is, mégsem fogad ják be. Mindenki üldözi, a pápa ki átkozza, és ő visszamenekül a pogány istennőhöz. - Wagner operát írt róla. Ez a motivum inditotta el e kis regény gondolatát, már akkor, midőn ifjúkoromban az Adria partjait jártam. Már akkor megszületett a történet másik szereplője is, annak a kicsi, üvegbura alatt nevelt leánykának az alakja, akit utcai harcok színhelyéről az öregedő dalnok ment ki és szerető jénél, az öregedő Venusnál bujtat el. - A leányka ezen az egyetlen éjszakán találkozik az élettel, a szerelemmel és a halállal.
"...a benne rejlő vagy belőle kinövő művész mégis csalhatatlanul érezte a kor szellemének sugallatát." - Szemlér Ferenc, Utunk,1974.
Kritika a második kiadás kapcsán
