Jékely Zoltán: Csillagtoronyban

A Csillagtoronyban Jékely Zoltán lírai életművét mutatja be, több mint három és fél évtized izgalmasan szép eredményeit fogja össze. A kötet első verse 1921-ben született, az utolsó 1968-ban. A tizennyolc éves Jékely már végérvényesen megformált verseket írt, melyeket ma is vállalhat, a legaggályosabb költői igényességgel is, a huszonhárom éves korában megjelent Éjszakák-ban pedig jónéhány olyan mámorosan nagylélegzetű verset találhatunk, mely a XX. századi modern líra klasszikus alkotásának tekinthető. A költő egyik pályatársa azt írja, hogy „a Nyugat harmadik nemzedékének költői közül senki sem kezdte pályáját olyan erős, átható hangon, mint Jékely... mindannyiunk közt ő volt a legeredetibb.”
Ez a költészet hangvételében és témáiban egyaránt korszerű. Jékely Zoltán a szerelem, a „csillag-áhítat”, az egészséges érzékiség, a társak utáni vágyódás, a nosztalgiáktól nyugtalan magány, az eltűnt időkre és szépségekre való emlékezés, a kozmikus félelem, a mulandóság-érzés és az emberi felelősségérzet tiszta-telt hangjait megszólaltatva egyidejűleg fejezi ki a XX, századi ember életérzését, az emberiség történelemalatti, ősi élményeit s a férfikorba átmentett örök-gyermekit. A második világháború alatt és után pedig olyan megrendülten és megrendítően siratja el az ártatlan elhurcoltakat, a bűntelenül bűnhődőket, mint nagyon kevesen a magyar irodalomban.