Szőcs István: Félrejáró ingák

Szőcs István művelődéstörténeti (szellemtörténeti, történelmi, életrajzi) tanulmányai annyira olvasmányosak, hogy még az sem bírja abbahagyni az olvasásukat az első sornál, akit különösebben nem izgatnak művelődéstörténeti és nyelvészeti kérdések, történelmi okfejtések. Minden bizonnyal az óriási tudásanyagnak, a sziporkázó humornak, a gördülékeny stílusnak együtt van ilyen ellenállhatatlan hatása, no meg annak, hogy Szőcs István úgy kérdez rá különböző történelmi, nyelvészeti toposzokra, hogy megfordítja az addigi ok-okozati viszonyokat, s így egészen új megvilágításba kerülnek olyan kérdések is, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy maga a válasz már semmi újat nem tud nyújtani.
Minden újszerűen megvilágított kérdéskör hatalmas név és adatapparátussal vértezi fel magát az esetleges kétkedőkkel szemben, kik úgy vélnék, hogy Szőcs István meglepő állításai mindössze a gondolkodó elme zseniális következtetései lennének. Azok is, persze, de ezek a következtetések mindig az objektív adatok, tények pillérein nyugszanak.