Avatag írások, nagy-régi időkből, melyek krónikás szárazsággal elmondják a hun-magyar hőskor történeteit, kezébe nem kerülnek az ifjúságnak; s hahogy kerülnének is, hidegen hagynák.
Ugyan miért?
Diák nyelven írták kolostorok szorgalmas lakói, nem is úgy írták le, ahogy hallották, mert hívságosan cifrának, hihetetlenül csodásnak ítélték. Kihüvelyezték belőle, ami igaznak tetszék, elhagyták belőle, amit mese-számba vettek: a csodaszép mondák helyett kétségbeejtően száraz krónikák maradtak reánk.
Járván e mondák avarját, oly ritkán akadunk avatatlan kezek által meg nem tépett virágra, s fáj nekünk a sok irtásnak látása. Holott hős-mondák óriási fái izmosodhattak volna meg, lombkoronáikkal árnyat vetve a hatalmasan elágazó gyökerekre, csonka törzsek tuskóit sejtjük csupán, s a szívbéli nagy szomorúság mellett drága nekünk minden levélke, egy-két épen maradt monda-virágunknak minden szirma.
Összegyűjtjük a szeretet gondosságával, egymás mellé tesszük, hogyha kész az ügyefogyott csokorka, büszkék vagyunk rá, minthogy a mienk.
Megfesteni képét, nagy, régi időknek, melyekre világot a históriának fáklyája ingyen sem vet; összerakosgatni a töredékeket igazságos kézzel és becsületes hűséggel: íme ez volt a szándékom.
Neked festem meg sok jóakarattal ezt az ódon képet, édes nemzetemnek nagyramenendő ifjúsága, kit szívemen hordok, mióta pennám forgatom.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei
Hún és magyar mondák [Reprint]
Szerkesztő:
Kiadás:
h. n., 2010
Kiadó:
Kategóriák:
Terjedelem:
172 p.
Kötésmód:
karton
ISBN:
9789633756676