Az ember legcudarabb tulajdonságainak hosszú és sokszínű litániáját - híven a kétezer éve, Theophrasztosz által megkezdett sorozathoz - folytatja e mű, követve az ókori mester által kimunkált receptet: félig komoly, vagy inkább -talan (sőt hellyel-közzel infantilis!) példázatokkal foncsorozott torzító tükrökbe bámulhat a kíváncsi olvasó a harminc karakter lakta elvarázsolt kastélyban.
A szerző ,,De hol a lélek fogkeféje?“ című regényét ismerő olvasó már tudja mire számíthat az írás stílusát illetően, Zeke László újdonsült olvasói pediglen ezúttal kaparinthatnak meg egy olyan írásművet, mely szellemes könnyedséggel, szórakoztatva próbál meg ki gyógyítani bennünket rosszaságainkból, tudván, hogy az ilyesfélére a legjobb orvosság a móka, kacagás.