Kardos G. György: Jutalomjáték

„Az öltözőben leülnek egymásnak háttal. Csak a tükörből látják egymást. De Horn Franci még mindig nem szól egy szót sem, a masztixot mossa le az arcáról.
– Ez most már nem fog kirúgni – állapítja meg Kassák Jóska.
– Az biztos – mondja Horn Franci.
– Átölelt – mondja Kassák Jóska. – Még sírt is.
– Nagyon meg volt hatva – mondja Horn Franci.
– De jól is csináltad. – Azután azt kérdezi: – Hazakísérjelek?
– Nem köll, Ferenc. Előbb bemegyek a kórházba... Mit gondolsz, hol lehet most?
– Kicsoda?
– Hát a Nyuczky.
– Egy mennyei daltársulatnál debütál – mondja magasztosan Horn Franci. – De a teste még a tepsiben. Gondolod, hogy megmutatják?
– Ha adsz egy húszast a boncsegédnek, kihúzza neked a rekeszből
– Megcsókolhatom a kezét?
– Az arcát is... sokkal többet nem tehetsz a tepsiben.
Kassák Jóska már majdnem átöltözött, a cipőjét húzza fél.
– Ha vársz még egy kicsit – mondja Horn Franci elkísérlek egy darabon.
– Nagyon rendes vagy hozzám, Ferenc – mondja Kassák Jóska –, de most akarok kimenni, amikor még mindenki színpadon van.”