Karinthy Frigyes: Két hajó

Ez az önvallomás azoknak a szerencsés pillanatban odalehelt makulátlan írásoknak a veretét viseli magán, amelyek sikerültén nemcsak az olvasó meg a bíráló csodálkozik el, de később maga az író is. Sokszólamú zenekart szólaltat itt meg, a fájdalom és a szeszély, a humor és a tragikum, az öngúny és a gőg, az ember és az író, az élet és a művészet koncertjét, biztos kézzel, hatalmas fortissimóval, de mégis nagyon egyszerűen. Egy hegedűművészről szól ez a novella, vagy egy bohócról, aki hegedülni tud, de előbb fel kell másznia a cirkusz kötélhágcsójára, légtornász-mutatványokat kell produkálnia, álomban, élet és halál peremén, hogy egyszer végre, cserébe a tréfáiért, a szíve mélyéből hegedülhessen is. Tragikus csepűrágó... igazi, nagy költő... akiről ma is azt írják, hogy "szellemes csipkelődő"... és a cirkusz nagydobja csak azt buffogja: "... tessék besétálni... nagyon vicces..."
Kosztolányi Dezső. Nyugat. 1915/8

Eredeti védőborítóját javítva belekötötték.