Buday Géza: Krasznabecsi háború

"Drága jó idő volt, szinte kenyérre lehetett volna kenni. Pompás júliusi naphajlat. Krasznabecs városka valósággal aranyporban fürdött. Aranyporban, mely valójában nem volt egyéb, mint az úttest felvert szemete, homokja s igazán nem tehetett róla, hogy az áldozó nap sugarai aranyosra festették…
De hogy egy percig se legyen kétséges, hogy a világ melyik zúgában van ez a Krasznabecs, hát megmondom: a Tisza – Kraszna szögében. Egypár kőhajításnyival feljebb a Tur torkolatától. Még alföldön, de a muzsaji, beregszászi hegyek már odakéklenek. Maga Krasznabecs? … Olyan sem falu, sem város. A piacot itt-ott emeletes ház is szegélyezi, de az utcácskák már bizony csak szerény falusi házikók között futnak. A piacon legszembeötlőbb a patika épülete. Nem azért, mintha valami stílusos építmény volna, hanem mert kiugrójával valóságosan nekikönyököl a járdának s arra kényszeríti, hogy kerülje meg. Hogy honnan a helység türelme ezzel a rendbontással szemben?… Csak oda kell pillantani a kiugróra s mindjárt megérti az ember: szinte nyüzsögnek rajta. Mégpedig nem akárkik, hanem a város legeleje."

Borítója kopottas, gerince mentén végigrepedt.

Kötése megtört.

Első szennylapját kitépték.