Kroó András: L. és W. Egy értelmiségi feljegyzései

E kötet darabjait – be kell vallanom – egy kicsit a véletlen válogatta össze. Ám mint tudjuk, a véletlen sem történik véletlenül, így hamarosan kiderült, mi ad ezekhez az írásokhoz közös nézőpontot. A megfejtést, azt hiszem a könyv három része közé illesztett átvezető szakaszok szolgáltatják. Egyrészt tehát a Gulácsy-idézet öltözékváltoztatásra utaló sorai, melyek nem beszélnek ugyan álruhába bújásról, de az „ivoár harisnya” vagy „a régi veneziai csipke” emlegetésével éreztetik: az új kellékek némiképp új személyiséget is követelnek. Másrészt meg a Dekameronból való szöveg, melyben az alkotó agynak és szívnek arról a szabadságáról esik szó, amely az emberi nem üdvösségéért kereszthalált vállaló férfi lábát „néha egy szeggel, néha pedig kettővel szegzi a kereszthez”.
Az értelmiségi napló a „szerelmi varázs”-ban feltámadó és összeroppanó orvos sorsát egy fantasztikus Cazotte-történet támfalainak vetett háttal mondja el. A Furcsa mesék – egy képzeletbeli hármasugrás legkisebb elrugaszkodásaként – főként megint a szerelemről és az erkölcsről példálóznak, eközben azonban igen bátran egy ír mese, a Gesta Romanorum egy exempluma vagy éppen egy ál-La Fontaine-mese mögé hátrálnak be. Végül az L. és W. már nyílt sisakkal vállalja, hogy bár ő ő (vagyis mai történet Klinger Tamás festő üstökösszerű pályájáról), egyúttal azonban lenyomata is egy korok fölött ellebegő problémának, mely legplasztikusabb formáját az idők folyamán talán a Leopold és Wolfgang Amadeus Mozart közötti viszonyban nyerte el.