Kosár
"- Kisasszonyok - szólt a színiiskola énektanárnője - értsenek meg jól! Önök közül valaki, bizonnyal tréfából, eldugta Vidray Kamilla kisasszonynak a gyémántgyűrűjét. Kérem, hogy ez a valaki jelentkezzék. A tréfa mindenesetre rossz tréfa volt, mert az ezer korona értékű gyémántgyűrűkkel nem szokás tréfálni. De senki se fog kételkedni benne, hogy az illető csak ijesztgetni akarta Kamilla kisasszonyt. Ezt azért mondom, mert úgy képzelem, hogy a rossz tréfa elkövetője már megbánta a dolgot, s most csak azért nem akar jelentkezni, mert attól tart, hogy valami egyébbel fogják gyanúsítani. Biztosítom az illetőt, hogy nem kell tartania semmitől; senki se fog róla rosszat gondolni. És most kérem a gyűrűt!
Semmi felelet. Minden szem arra a tájékra nézett, a hol Kamilla ült; a gyanú mindenekelőtt azokra irányult, a kik a meglopott szomszédságában ültek. A gyanúsítottak előbb egymást kérdezgették a pillantásaikkal, aztán messzebb ülő társaikra néztek, a kik a néma kérdésre szintén csak néma kérdéssel feleltek. Kamilla volt az egyetlen, a ki nem nézett senkire. Tekintete a hangjegyfüzetén pihent, a melyet czeruzájával ideges gyorsasággal, de halkan koczogtatott, jeléül, hogy uralkodni akar magán és elfojtja a haragját."
(Gyémántgyűrű)
