Kosár
Szólít a szülőföld, hogy számoljak el önmagammal, és adjam át az utókornak, elsősorban lányaimnak és unokáimnak emlékeimet, élményeimet, töprengéseimet. Négy társadalmi-politikai, államirányítási rendszerben éltem át az elmúlt több mint hét évtizedet. Életem folyására, vergődéseimre, az önmagammal és a környezetemmel vívott küzdelemre a kisebbségi sors nyomta rá bélyegét. Mindössze három évig és hét hónapig tartoztam az anyaországhoz. Kisgyermekkorom óta, de különösen tizenegy éves koromtól éberen figyeltem a körülöttem zajló eseményeket, a kis-, és nagy politika sorsomra is kiható fejleményeit, amelyek belefértek felfogóképességembe.
Paraszti környezetben jöttem a világra, ami egyik alapvető meghatározója volt sorsom alakulásának. A paraszti sorsból való kiemelkedés, a korlátok és akadályok leküzdése és a kisebbségi érzésen való felülkerekedés törekvése átszőte egész gyermek- és ifjúkoromat. Később még nagyobb akadályokat, gátakat kellett leküzdenem, szembenézve a leselkedő veszélyekkel, a lebukás veszélyével is. A külső szemlélő előtt egy zökkenőmentesnek tűnő, felfelé ívelő életpályának tűnik az enyém a falusi tanítóskodástól az egyetemi katedráig. Igen bonyolult, változatos életpálya volt ez, sokszor kellett elölről kezdeni, újból és újból nekilendülni. Gyermekkori, sőt részben a későbbi örömeim, bánataim, óhajaim és reménységeim a szülőföldhöz, egy kis drávaszögi faluhoz kötődnek. Innen indultam el a nagy útra, teli bizonytalansággal a helytállás belső parancsára hallgatva. Nagy sodrású, eseménydús évtizedek voltak ezek...
Életem regénye kissé eltér a megszokott önéletrajzoktól, az esszé és az emlékirat elemeit (jellegét) is magában foglalja a hitelesség céljából.
